Hurrá: nincs több műanyag, ha elrágcsálja egy hernyócska

17/04/26 szerda
ujnemzedek.hu
Körülbelül 80 millió tonna polietilént termelünk évente, miközben a lebomlásához évszázadok kellenek. Ezt a környezetszennyező problémát - nem vicc, tényleg - egy apró hernyócska oldhatja meg.

A műanyagok rettentő ellenállóak a környezeti tényezőkkel szemben, így a természetes lebomlásukhoz rengeteg idő szükséges. A Current Biology című folyóiratban jelent meg európai tudósok friss kutatásának eredménye, amelyben a sajátos táplálékigényű viaszmolyokat vizsgálták. Kutatásuk eredménye pedig a következő lett:

"Eredményeink szerint az elterjedten előforduló nagy viaszmoly (Galleria mellonella) lárvája képes az egyik legellenállóbb és legnagyobb mennyiségben előállított műanyag, a polietilén biológiai úton történő lebontására – jelentette be Federica Bertocchini, a spanyolországi Instituto de Biomedicina y Biotecnología de Cantabria kutatója. Sőt, egy korábbi tanulmányuk már rámutatott arra, hogy az aszalványmoly (Plodia interpunctella) lárvái szintén meg tudják emészteni a műanyagot.


Kép: www2.nrm.se

Méhek+Bertocchini =Új felfedezés

Érdemes tudni, hogy a viaszmolyok lárvái a természetben méhkaptárakban fejlődnek, Bertocchini pedig hobbi méhész és ez a furcsa kapcsolat hozta meg a nem várt felfedezést. Amikor a kutató nekilátott kitisztítani a kaptárait, a viaszkukacokat átmenetileg egy műanyag zacskókba tette. Kis idő elteltével vette észre, hogy a zacskó, amibe a kukacokat tette, olyan lyukassá vált, mint egy szita. 

Ezután kezdték el tanulmányozni őket a kutatóintézetben is, ahol megfigyelték, hogy egy óra alatt kellőképp megrongálták a zacskót az állatok, tizenkét óra elteltével pedig a plasztik jelentős részét felfalták. A vizsgálat legjelentősebb része az volt, hogy rájöttek a hernyók nem egyszerűen megrágják, hanem kémiailag lebontják a műanyagot. A szélnek-víznek ellenálló polietilént alkotórészeire szedik, és egy egyszerű szerves kismolekulává, a fagyálló folyadékokban is használt etilén-glikollá alakítják. Feltehetőleg ugyanígy tesznek a Plodia interpunctella lárvái is.

A viaszkukacok 12 óra alatt 92 milligramm műanyagot dolgoztak fel, míg korábbi kísérletekben a baktériumok 24 óra alatt mindössze 0,13 milligramm műanyagot tudtak átalakítani. A kutatók úgy vélik, hogy a hernyók nyálában vagy belében páratlanul hatékony enzimeknek kell működniük, amelyek megtámadják a polietilénben található kémiai kötéseket. Mivel eredetileg méhkaptárban rakják le petéiket a viaszmolyok, így a hernyók eredetileg méhviaszon nőnek fel. Azt hogy a polietilént is képesek lebontani, a tudósok a környezethez való alkalmazkodással magyarázzák, mivel a két anyag lebontásához hasonló kötéseket kell megbontani. 

Forrás: AFP/Cesar Hernandez

„A viasz is polimer; gondolhatunk rá úgy, mint egyfajta természetes műanyagra, és a kémiai szerkezete nem is idegen a polietilénétől" – magyarázta Bertocchini. „Azt tervezzük, hogy felfedezésünk nyomán kidolgozzuk a műanyag hulladék felszámolásának a gyakorlatban is kivitelezhető módját, amely segít majd megóvni az óceánokat, folyókat és általában a környezetünket a műanyag felhalmozódásának elkerülhetetlen következményeitől" – nyilatkozta Bertocchini, hozzátéve: csak azért, mert már ismerjük a biológiai lebontásának módját, még ne érezzük magunkat felhatalmazva arra, hogy továbbra is felelőtlenül szennyezzük a környezetünket a polietilénnel.

„Ez az egész rendkívül, rendkívül izgalmas – lelkesedett az eredményeket kommentálva Paolo Bombelli, a Cambridge-i Egyetem kutatója –, hiszen a műanyag lebontása mindeddig leküzdhetetlen kihívásnak bizonyult. Ha a kémiai átalakításért egyetlen vagy néhány enzim felelős, akkor a folyamat ipari léptékben, biotechnológiai módszerekkel történő reprodukálása könnyen megoldható." - hozzátette, hogy az az elképzelése, hogy a már létező hulladék-újrahasznosító üzemek fogják az újonnan felfedezett enzimeket a műanyag tömeges lebontására alkalmazni.

Forrás: Current Biology, EurekAlert!, Origo