Az egyik dolog következik a másikból – az igazi tinizsenik nem adják fel!

16/11/07 hétfő
ujnemzedek.hu
Milyen érzés olyan nagy királynak lenni, aki a sufniban összedob egy 3D-s nyomtatót 4000 forintból? Hát pont ilyen. 16 évesen is lehet az ember rettentő ügyes és majdhogynem zseni – a 16 éves Vida Imrével arról beszélgettünk, hogy juthat valaki odáig, hogy ilyen fiatalon összehegesszen egy 3D-s nyomtatót, illetve hogy menő-e manapság mindenféle szerkentyű felett kockulni.

Vida Imre a DSZC Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakgimnáziumának 10. es informatika szakos tanulója. Egészen kicsi kora óta érdekli a környezetvédelem, a programozás, az elektronika és a robotika. A Facebook időfolyamában ilyesmikkel poénkodik:

Ja, igen, Vida Imre (a barátainak Imi) az „érdeklődés” kifejezést kissé tágabban értelmezi: a megszerzett tudását úgy hasznosítja, hogy például, ha úgy tartja kedve, összepakol egy 3D-s nyomtatót, vagy egy Arduino alapú okosház vezérlő rendszert, ennek megfelelően tudományos versenyek és bemutatók állandó vendége – ilyen volt például a Kutatók Éjszakája a Debreceni Agora Tudományos Élményközpontban, a XVIII. Országos Közoktatási Szakértői Konferencia, vagy a 25. Ifjúsági Innovációs Tehetségkutató Verseny.

Alsó tagozatban kezdett el foglalkozni az elektronikával és a robotikával: maketteket épített, és ezeknek a vezérlését építette meg. „Első körben még csak fel lehetett bennük kapcsolni a világítást, később ezeket már mikrokontroller vezérelte, és így folyamatosan fejlődtem, és jobbnál jobb dolgokat raktam össze.” Amit Imre fontosnak tart ennek kapcsán elmondani, hogy ő is az alapokról kezdte – a kezdeti kudarcok inkább azt jelezték számára, hogy van hova fejlődni. „Minden olyan dolognál, ami nem jött össze, azt éreztem, hogy van még mit tanulni – azokat a tudományos részeket, ahol sikertelenül próbálkoztam, fogtam, és bebifláztam. Nagyon fontos, hogy ne adja fel az ember – igazából mindent meg lehet oldani, ha nagyon akarjuk.”

De mi kell a fejlődéshez? Nos, Imi rengeteget olvas, ha kell, akkor a netet bújja mindenféle fórumok és tervrajzokat tartalmazó pdf-ek után, önmagát képzi, de nem szégyell kérdezni sem, ha úgy adódik: „Igazából édesapám kezdte el tanítani kiskoromban a dolgokat, ő adta meg a kezdőlökést, de a családban akad rajta kívül is elektromérnök, akihez fordulhatok, ha esetleg elakadok valahol. Igazából a családom mindenben támogat, és láthatóan nagyon büszkék rám. Ennél jobb hajtóerő nem is kell.”

Ha már hajtóerő, és ha már 3D-s nyomtató: Imi a masinát valójában azért rakta össze, hogy maketteket tudjon építeni. „Ezeknek a dolgoknak az építésekor rengeteg hasznos infót tanulok meg, jelen esetben például a vezérlésről, a gépészetről. Az egyik dolog következik a másikból.” Imre most épp az elektronikával, a programozással tölt el több időt, ebben szeretne egy kicsit nagyobb tudást a fejébe tömni.

Imre idejét tehát nagyrészt a tanulás veszi el – mint ahogy ő is mondta, egyik dologból következik a másik, vagyis a feltalálóskodás, meg a midnenféle kütyük és szerkentyűk építése már a hobbi részhez tartozik. És hogy mennyire menő manapság kockulni, és bírják-e a csajok ezt a szkillt? „Miért ne bírnák? Ez egy menő dolog. A barátaim szerint legalábbis az – amikor pedig sikerül összehozni valamit, ami nekik is tetszik, ami felvillanyozza őket, az a legkirályabb érzés a világon. Nincs szó olyasmiről, hogy kívülálló lennék, vagy egy ilyen meg nem értett figura a suliban – sokkal több elismerésben van részem, mint rossz szóban. Jó dolog, hogy nem adtam fel az első sikertelenségnél!”