Kiderült: a középkori macskaábrázolások nem feltétlenül pontosak

16/11/21 hétfő
ujnemzedek.hu
A középkori Európában a cicaság nem kecsegtetett komolyabb előmeneteli lehetőségekkel - oké, de azért ezt talán mégsem kellett volna.

Boszorkányság, eretnekség, sőt, sátánizmus - a középkorban kb. ilyen keresőszavak kerültek volna egy cicás poszt mellé, ha lett volna annakidején a sáron, a koszon meg a bubópestisen kívül internet például. De nem volt, mint ahogy cukimacskás heppöningek se nagyon voltak: annak ellenére, hogy a fent említett, dögvész néven is futó betegség ellen a szőrös haverok igen sokat tehettek volna (a fertőzés leggyakoribb terjesztője ugyanis a patkánybolha (Xenopsylla cheopsis), mely ugye patkányokon él), a kor - mivel köztudott, hogy az ördög általában fekete macska képében jelenik meg - komoly erőkkel tolta negatívba a mai kiskedvencek PR-ját.

És akkor csodálkozunk, hogy egy 15. századi kódexben például ez szerepel macska címszó alatt?

Itt ugyan a cica nem követ, hanem dudát fúj, de nyilván egyet a sátánnal - ez a hiedelem a 12. századra terjedt el a kontinensen, nem kicsit köszönhetően a krónikásoknak. Az 1180-as években Walter Map, aki az egyik leghíresebb korabeli szerzőként osztotta az észt, például arról írt, hogyan is folyik egy ördögidézős buli eretnekéknél: „a sátán fekete macska képében jelenik meg hívei előtt. Imádói eloltanak minden lámpást és gyertyát, majd elkezdenek közeledni azon hely felé, ahol megjelenni vélik mesterüket. Miután megérintették, a farkánál csókot nyomnak rá.”

Jó, mondjuk róla el is tudjuk képzelni a kénszagot.

A dolog odáig fajult, hogy 1484-ben VIII. Innocens pápa az ördöggel szövetkező, pogány dögöknek titulálta a cicákat - amit pedig egy pápa mond, az szentírás. Az egyház persze jogosan lehetett kiakadva szegény jószágokra - az akkorra már a pogány idők ködébe süllyedt régi vallások gyakran a macskákat tették meg szent állatuknak. De aki olvasta a Rózsa nevét például, simán vágja, hogy egy alapvetően uncsi és szabályokkal terhelt, kolostori kódexmásolónak is lehetett humorérzéke:

Azt tehát már kimatekoztuk, hogy lehet a balra vonuló fekete macska a mai napig a balszerencse hírnöke, de azon túl, hogy a cicákra konkrétan ki voltak anno akadva, még durvább dolgokat is műveltek velük - divat volt például befalazni őket (igen, élve), hogy távol tartsák a háztól az ártó szellemeket (mondjuk ha valakit konkrétan a sátánként azonosítunk, érthetetlen, minek rögzítjük habarccsal meg téglával, vagy akármivel, amiből akkor a házak készültek). Ha pedig valaki beteg volt, gyakran kezelték macskaalkatrészekkel a kórságot (mondjuk a pestist pont nem) - hasfájásra példul szárított macskamájat javasoltak, a farok pedig egyenest távoltartotta a fájdalmat a plebstől.

Ez a cica mondjuk jól járt, őt legalább csak lemásolták. Oké, nem túl jól. (That' tekintet!)

Jó, nem volt mindenki totál barátságtalan a macsekokkal - a tengerészek szerint például jó szelet és szerencsét hoz a fedélzeten tartott cica, és nem mellesleg megeszi az összes felsurranó kártevőt is. Mit lehet erre mondani azon túl, hogy:

 
Awwwww!!!

 

Ha kedvet kaptál az idétlen, középkori macskaábrázolásokhoz, itt találsz bőven!