Botrányos lemezborítók, amik után a zenét magát már hallanod sem kell

18/09/27 csütörtök
ujnemzedek.hu
Mert el tudod képzelni, mennyire rettenetes lesz.

Vannak dolgok, amikre nincs mentség, mint például bizonyos újkeletű újszülöttnevek, és igen:

ezek a lemezborítók itt.

Gondolataink a "Mégis, mire gondolt a költő" kifejezéshalmaz körül jár épp foxtrottot - a válaszokat a tisztelt olvasókra bízzuk.

De hogy lehet, hogy annak idején ennyi és iylen lemezek jelenhettek meg? Érdemes tudni egyrészt ehhez, hogy mi a vinyl (és nem a bakelit): a hőre keményedő bakelitből ugyanis (mely a feltalálója, Leo Hendrik Baekeland flamand vegyész után kapta a nevét)  soha nem készítettek hanglemezt, mert a rideg, törékeny bakelitbe nem lehet préselni semmit. Hangjegyet meg pláne. 

Erről itt írtunk.

Ha egy kicsit is konyítasz a törihez, talán vágod, hogy annak idején nem volt egyszerű nemhogy zenéhez, de jó zenéhez jutni egyáltalán. Az akkori Jugoszláviában meglepően sok vinyl lemezeket gyártó cég működött - ahogy azt a szakértőnek számító bakelitkorong.hu írja: "ezek közül a három legelterjedtebb és leginkább ismert kiadások a Jugoton, PGP RTB és a Suzy. A Jugoszláv nyomású lemezeknek a minősége teljesen változó színvonalat képvisel. Vannak lemezeik, amelyeknek a hangzása még a Bulgár lemezekénél is rosszabbak, de simán belefuthatunk olyan albumba, amelynek a dinamikája felér akár egy nyugati kiadáséval is. A szóbeszéd szerint és több helyen is azt mondják, hogy ez azért van, mert a Jugoszlávok nem saját gyártmányú nyomóformákat használtak, hanem a Németek által már lecserélt (leselejtezett) negatívokat vették meg."

Vagyis amit lehetett, kiadtak. És akkor így jöhettek a képbe ezek itt. 

 

Forrás: player.husadanduseless.com