Dolgozók, akik új szintre emelték a munkahelyi lógás fogalmát

18/07/16 hétfő
ujnemzedek.hu
Van, akinek 6 évig, de olyan is van, akinek 24 évig sikerült úgy felvennie a fizetését, hogy közben egyetlen napot sem dolgozott.

Az emberek általában azért dolgoznak, hogy meg tudjanak élni, de a munkának más szerepe is van. Célt és keretet ad az ember létének, a kiegyensúlyozott élethez szükség van rá - nem véletlen, hogy a milliomosok, milliárdosok közül is nagyon sokan dolgoznak, függetlenül attól, mennyi pénzük van. 

Mégis van, aki úgy is képes megtalálni a harmóniát, hogy egyáltalán nem dolgozik. Ez még hagyján, de olyan is van, aki úgy tesz, mintha dolgozna, és még a pénzt is zsebre teszi - az el nem végzett munkáért. 

Az irattáros, akit tíz éve csak blokkolni járt be

A legutóbbi ilyen eset egy spanyol közhivatalnoké. Carles Recio Valencia tartomány kormányának irattárában dolgozott, és minden reggel meg is jelent ott, pontosan munkakezdéskor. Csakhogy rögtön azután, hogy blokkolt az órával, vagyis hivatalosan is igazolta a jelenlétét, azonnal távozott is. Legközelebb akkor került elő, amikor a munkaidő végén ismét blokkolt egyet. 


Carles Recio egy riporternek magyarázza a "bizonyítványát"

Ezt tíz éven át zavartalanul csinálta, évi 50 ezer eurós fizetésért (ez a mostani árfolyamon jóval több mint havi egymillió forint). Tavaly nyáron aztán gyanús lett néhány munkatársának, hogy sosem látják, és végül lebukott. De nem kapott túl szigorú büntetést, első körben kirúgták, azonban semmilyen eljárást nem indítottak ellene, mondván: a lógás nem bűncselekmény. Aztán mégis bírósági eljárás lett a vége, de ennek is csak annyi eredménye lett, hogy a férfit 9 évre eltiltották tőle, hogy közhivatalt viseljen. 

Recio egyébként azzal védekezett, hogy ő az irodán kívül is "dokumentált", sőt úgy gürizett, mint egy megszállott - ám a munkája eredményét mások söpörték be. De mivel egyetlen olyan dokumentumot sem tudott bemutatni, ami bizonyította volna, hogy az elmúlt évtizedben akár csak egy negyedórát dolgozott, a védekezését elutasították.

Több mint 15 évig vette fel a fizetését egy sofőr és egy kertész - csak éppen nem dolgoztak...

Nem a fenti volt az egyetlen eset ebben a témában, ami bejárta a sajtót. A szintén spanyolországi, pontosabban andalúziai Jerez de la Frontera városi önkormányzatánál állt alkalmazásban egy kertész és egy sofőr, akiknél 2016-ban lett gyanús, hogy nem dolgoztak, a fizetésüket mégis felvették. A HR-esek először arra jutottak, hogy 2015 januárja és 2016 májusa között állt fenn ez az állapot. De aztán jobban utánanéztek, az előző éveket is megvizsgálták, és végül kiderült, hogy a két ember 2000 óta nem tette be a lábát a munkahelyére, miközben a fizut végig megkapták. 

Az ügyet még pikánsabbá tette, hogy a két férfi az Általános Munkás Szakszervezet képviselője volt. Annak ellenére, hogy tettüket beismerték, a szakszervezet igyekezett segíteni nekik. Álláspontjuk szerint a két férfi jogosan vette ki felhalmozott napjait az önkormányzattal való hallgatólagos megállapodás értelmében. Az önkormányzat szerint ez azonban nem indokolja, hogy az év hátralévő részében is otthon maradjanak, és kirúgták a két férfit. A szakszervezet jelezte, hogy fellebbeznek az elbocsátások miatt - ami azért jelzi, hogy volt önbizalmuk...

Egyébként Jerez de la Fronterában már korábban is pattantak ki hasonló ügyek. Egy rendőr 96 napot, egy másik pedig 66 napot, míg egy harmadik csak 47 napot dolgozott 2015-ben. Ők azt állították, hogy megbeszéléseke jártak, de a nyomozók kiderítették, hogy nem is voltak ilyen ülések. Sőt, elmondásuk alapján némelyik munkaszüneti napon volt – ez pedig nyilvánvalóan nem igaz a vizsgálat szerint.

Egy újabb spanyol, aki évekig kapott fizetést anélkül, hogy dolgozott volna

Most már tényleg gyanús, hogy Spanyolország a munkabért munka nélkül zsebre rakók paradicsoma lehet, mert a szintén 2016-ban lebukott, akkor 69 éves Joaquin Garcia is ott tudta ezt megcsinálni. A mérnököt a cádizi önkormányzat alkalmazta, 1996-tól 2010-ig azzal volt megbízva, hogy az önkormányzat egyik vízügyi cégénél, az Aguas de Cádiznál felügyelje a La Martona szennyvíztelepet - írta az MTI a spanyol El Mundo című lapra hivatkozva. 2010-ben, amikor ki akarták tüntetni a mérnököt, feltűnt, hogy évek óta nem tudnak semmit a férfiról, hiába kérdezősködtek utána. Eközben Joaquín García minden hónapban felvette a fizetését, évente nettó 27 ezer eurót, azaz akkori árfolyamon 8,3 millió forintot szakítva. És még olcsón megúszta az ügyet: a bíróság csak egyévi fizetésének megfelelő összeget állapított meg büntetésként.

A mérnök ugyanis azzal védekezett, hogy feladata valójában nem is a La Martona, hanem egy másik, a Cádiz-San Fernando telep felügyelete volt, csakhogy mivel az még nem épült fel és nem működött, gyakorlatilag nem volt mit csinálnia. Az idős férfi a családja miatt vállalta el a munkát, és attól tartott, ha szól, hogy valójában nincs is szükség a munkájára, akkor elküldik, és mivel ennyi idősen nem kap másik munkát, nem tudja eltartani a családját. 

A férfi irodája egyébként a vízmű főnökének irodájával szemben volt, és bár a főnök sosem látta, nem fogott gyanút, mert azt hitte, a férfi a helyi hatóságok épületében végzi a munkáját, míg a hatóságok úgy gondolták, Garcia az irodájában dolgozik. A tévedésre az alpolgármester jött rá, amikor összeállította azok névsorát, akik a hosszú munkaviszonyukért kaptak jutalmat. Garcia húszéves munkájáért kapott volna jutalmat, amikor lelepleződött. 

A családja szerint egyébként Garcia bejárt néha dolgozni, csak nem teljes munkaidőben, és "filozófiai témájú könyveket" olvasott. A férfi szerint szándékosan, politikai okokból bánt el vele az önkormányzat konzervatív néppárti vezetése, mert sógora szocialista politikus. Garcia azt állította, megviselte ez a helyzet, még pszichiáter is kezelte - bár ez az érvelés mintha inkább azt bizonyítaná, hogy csöppet sem volt idegbajos.  

Végül bíróság elé került az ügye, ami a vállalatnak adott igazat, és 27 ezer eurós büntetést szabott ki. Azért csak ennyit, mert ez volt a maximális összeg, amire a törvények alapján lehetőség volt. Érdekesség, hogy az El Mundo szerint az idős mérnök 16 éven át tette zsebre a fizetését úgy, hogy nem dolgozott, a BBC viszont azt írta, hogy 6 évig kapta bérét munka nélkül.

Házi versenyünk győztese: az indiai mérnök, aki 24 éven át nem ment be dolgozni

A. K. Verma egy állami építőipari vállalat mérnökeként dolgozott - 1990-ig. A munkaviszonya ugyan ekkor sem szűnt meg, ő mégsem járt be többet dolgozni. Indiában azonban az állami szférában rendkívül erős jogszabályok védik a dolgozókat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a legtöbb állás nyugdíjas állás, vagyis rendkívül ritka, hogy bárkit kirúgjanak, ehhez valami bűncselekményt kell elkövetni. Így a legtöbben életük végéig egy munkahelyen dolgoznak. 

Verma esetében először 1992-ben vették észre, hogy a fizetését ugyan felveszi, de nem jár be a munkahelyére. Ehhez képest csak 2014-ben tudták elbocsátani, és akkor is külön miniszteri közbelépésre volt szükség ehhez.

Aki azért nem járt be dolgozni, mert rájött, hogy ő Visnu legutolsó avatárja

A legeredetibb kifogással a fizetett munkakerülést illetően egy másik indiai, Ramescsandra Fefar állt elő. India Gujarat államában dolgozott mérnökként a Sardar Sarovar Punarvasvat Agencynél, ami egy állami cég. Csak sajnos 2018 májusában feltűnt, hogy az elmúlt 8 hónapban összesen 16 alkalommal jelent meg a munkahelyén. Amikor számon kérték, azt mondta, hogy ő Visnu legutóbbi megtestesülése (inkarnációnak is mondják, de helyesebb az avatár kifejezés), Kalki, akinek eljövetelét a hindu szentírások, a Védák is megjövendölik. 


Visnu 10. avatárja, személyesen

Ramescsandra elmondta, hogy már 1999 óta gyanús neki, hogy ő egy isteni megtestesülés lehet, de teljesen csak 2010 óta biztos benne. Ezt persze nem volt könnyű feldolgozni neki - csodálkozunk? -, így négy évig gyűjtötte a bátorságot, hogy legalább a családját beavassa a nagy misztériumba. 

A munkahelyét viszont nehezebb meggyőzni, úgyhogy írásos megrovást kapott a sorozatos hiányzások miatt (mint fentebb láttuk, ennél sokkal többet nehéz tenni Indiában egy állami tisztviselővel). Erre már öntudatosan - sőt, istentudatosan - válaszolt. 

"Kalki vagyok, Visnu urunk tizedik inkarnációja. Otthon dolgozom azon, hogy átléphessek az ötödik dimenzióba, így hatva a világ lelkiismeretére. Ezt a munkát nem tudom az irodából elvégezni, ezért nem vagyok ott testi valómban.”

A munkahelyén ennek ellenére vizsgálat indult: próbálják megtalálni a módját, hogy kirúgják. Ramescsandra azt ígérte, hogy hamarosan bebizonyítja isteni mivoltát, ami egy isteni avatártól elvárható is lenne. Sőt, felmerül a kérdés, hogyha ő tényleg isten földi megtestesülése, mi szüksége van egyáltalán arra a pénzre, amit el nem végzett munkája után kap. De nyilván ezek egy olyan megrögzött ateista kérdései, aki képtelen felemelkedni egy isteni avatár szintjére...

Az ellenpélda: elkezdett bejárni egy irodába, pedig nem is az volt a munkahelye - vagy mégsem?

Steven Spielbergről van szó; egy a rendező által is mesélt legenda szerint fiatalkorában Spielberg úgy lett filmes, hogy nap mint nap megjelent a Universal Pictures stúdió bejáratánál öltönyben, egy üres diplomatatáskával a kezében, és besétált a kapun, mintha ott dolgozna. Hónapokon keresztül minden nap bement reggel, és este távozott; senkinek sem tűnt fel, hogy mit keres a falakon belül egy fiatal fiú. Leült egy üres íróasztalhoz, és úgy csinált, mintha dolgozna, sőt állítólag még egy üres irodát is kisajátított magának. Egy szép napon aztán megbízták asszisztensi munkával, és 22 évesen már televíziós rendezőként debütált. 

A történet azonban Spielberg életrajzírói szerint egy felturbózott romantikus mese: Spielberg 16 éves korában járt először a Universal stúdiójában, miután apja egy ismerőse elintézte neki, hogy fogadja egy ottani alkalmazott, Chuck Silvers. A filmgyári sétát követően Silvers és Spielberg kapcsolatban maradtak, és a rákövetkező évben a későbbi rendező visszatért a Universalhoz, ahol fizetetlen asszisztensi munkát kapott. Elfoglalt irodáról, továbbá arról, hogy a belopózó Spielbergről odabent senki nem tudott volna, szó sem volt.

Forrás: Wikipédia