Állásinterjú - lehetséges lenne, hogy totál felesleges dolog?

17/01/09 hétfő
ujnemzedek.hu
Vannak, akik szerint igenis az. Mert mit ér az első benyomás, ha második már übergáz?

Ott ülsz a székben, már ezerszer leizzadtál, kérdések tömkelegét válaszoltad meg olyan embereknek, akiket korábban még nem is láttál. Igen, ez az állásinterjú - korábban összeírtuk öt tuti tippet például, ami a segítségedre lehet amikor a melóért küzdesz, aztán most kiderül, hogy lehet, hoyg totál feleslegesen tettük. Mert egyes kutatások és véleménymesterek szerint

az állásinterjú totál feleséleges dolog.

Ott van például a jobangel.blog.hu nagyon okos cikke, ami a stresszinterjúról ír - "Miután én is ültem már az álláskeresés mindkét oldalán nem keveset, úgy gondolom, hogy ez nem ad valós képet a jelöltről, nekem személy szerint etikai problémáim is vannak vele, így szükségtelennek tartom. Abból indulok ki, hogy az állásinterjú, sőt az egész álláskeresési folyamat stresszhelyzet a jelölt számára." Vagyis a blogger véleménye szerint az egész szituáció egy olyan helyzetből indul ki, ami a mindennapos munkafolyamatok során ritkán, vagy (jó esetben) soha ne fordul elő.

Ami mit is jelent?

Hogy nem ad valós képet a jelöltről. Ennyi.

Még egyet sem kell vele érteni, de a kijelentés legalábbis megfontolandó. Hasonló dolgokról ír a Linkedin - Liz Ryan szakértő szerint "az állásinterjúnak nem kihallgatásnak kelene lennie. Ez egy totálisan megfáradt módszer arra, hogy felmérjük a jelölt képességeit."

A business.com is hasonlóképpen vélekedik - ők a legidegesítőbb interjúkérdést hozzák fel például. Szerintük például az, hogy "Mit tartasz fontosnak elmondani magadról" már csak azért is kétségbeejtő marhaság, mert a legtöbb esetben ott van a jelölt önéletrajza a munkáltató orra előtt - miért nem veszi a fáradtságot, hogy elolvassa, az isten szerelmére? Fölösleges kör, ráadásul azzal az érzettel tölti el a szerencsétlen melókeresőt, hogy a legalapvetőbb dolgokra sem méltatják. 

Azok a fránya gondolatok

Ami még feleslegessé teheti az állásinterjút, az az interjú előtti para. A dolog - a lifehack.org szerint - predesztinálhatja a sikertelenséget, előre elredenelheti, hiszen a fene egye megy: a dolog olyan, mint a vizsga. Sokat beszéljek? Kevesebbet beszéljek? Ér idegesnek lennem? 

Egyáltalán: MEG TUDOM CSINÁLNI?

A cikk szerint pont ezek hozzák a fentebb már felemlegetett stresszhelyzetet. Viszont az érem másik oldala az, hogy 

nemigen van olyan módszer, ami kiváltaná az állásinterjút.

Nyilván lakva ismerszik meg a másik, a közös meló során derülhet ki, ki mennyire jó a poziban. De annyi ideje meg egy HR-esnek nincs, hogy az együttdolgozásig várjon - marad tehát egyelőre ez.

Mindegy, kibírjuk.

Vagy tudtok jobbat?