Az önkéntességről másképp

20/06/02 kedd
ujnemzedek.hu
A járvány okán globálisan kialakult helyzet kicsit felnyitotta az emberek szemét. Főleg azzal kapcsolatban, hogy mekkora szüksége van az embereknek egymásra.

Szeretünk elzárkózva élni. Mindenkinek legyen meg a maga kis tere. Ez nyilván normális is. Egy bizonyos pontig. De mi van azon a bizonyos ponton túl?

„Segítek én a Marika néninek felvinni a szatyrát de, csak mert a másodikon lakik, ha már a negyedikre kéne felcipelni, én meg nem mozdulnék. Oldja meg maga. Egyébként is minek lakik lift nélküli házban, ha már idős…” Aha persze! Sajnos van az a helyzet, amikor ez a mondat elhangzik néhány – és nem is kevés – ember szájából. De nézzük most meg kicsit az érem másik oldalát. Mit láthatunk Marika néni szemszögéből? Ezer meg egy oka lehet annak, hogy valaki idős korában még mindig egy lift nélküli házban lakik a sokadikon. Mert simán lehet, hogy elköltözne ő, de nincs, aki segítsen az adás-vételi procedúrában, a pakolásról nem is beszélve. Vagy ott élt le 40 évet és nem akar már máshol lakni ennyi és után. A másik oldalt is mérlegre kell tenni – minden alkalommal – mielőtt valaki feje felett pálcát tör az ember. És gondoljunk bele, egy fiatalabb személy számára nem nagy megerőltetés ez a kis segítség, de a másiknak viszont óriási lehet.

Vagy, ha találkozunk egy hátrányos helyzetű gyermekkel, aki néha kimaradt a suliból - aki kimarad, az lemarad-, úgyhogy alkalom adtán lehet, hogy jól jönne neki egy kis segítség a pótlásra. Ilyenkor elég könnyen jön megint a kritika: „Miért nem jár iskolába, ez a feladata?!” Csak a dolgok másik oldalát megint nem szokták mérlegre tenni az emberek. És félreértés ne essék, ezzel nem felmenteni akarunk senkit a kötelességei alól! Egyáltalán. Inkább csak felhívni a figyelmet arra, hogy mindennek van egy kiváltó oka, amit sok esetben nem feltétlenül lehet elkerülni és egy kívülállónak nem tiszte ezt kritizálni. Segíteni viszont igen, vagy legalábbis megpróbálni. Mert nyilván segíteni csak azon lehet, aki hagyja, ez nem vitás.

Könnyen lehet egyébként, hogy egyszer majd te is kerülsz olyan helyzetbe, amikor baromi jól jönne egy kis segítség, egy plusz kéz. Na, akkor felértékelődnek a dolgok, mert már más perspektívából tudod nézni a helyzetet.

Bizony az ember olyan, hogy mindenben keresi, mi lehet a haszna. Itt sokféle hasznot meg lehet említeni, pl. ha teljesíted az 50 óra önkéntességet, tudsz érettségizni. Ha a szabadidődben önkéntes munkát vállalsz egy állatmenhelyen vagy gyerekeknek olvasol fel meséket egy kórházban, annak lehet az a haszna, hogy bele tudod írni a CV-be és ott jól mutat, amit a munkáltatók abszolút preferálni szoktak. Ezek mellett mi lehet még a hasznod? Túl azon a sablonos szövegen, hogy új embereket és közösségeket ismerhetsz meg és kinyílik előtted a világnak egy másik szegmense – azért ezek sem elhanyagolható tényezők -, például az, hogy hihetetlenül jó érzéssel tölthet el a tudat, hogy valakinek segítettél. Valakinek szebbé tetted a rossz napját, esetleg hozzásegítetted a felépüléshez. Ez viszont olyan dolog, amit csak az tud átérezni, aki ki is próbálta már és élt a lehetőséggel. Persze ez is egy olyan dolog, hogy a nagy számok törvény alapján nem mindenkinek jön be. Ezt el kell fogadni, de mindenképpen ki kell próbálni, mert vesztenivalója – ebben a helyzetben – biztosan nincs az embernek. Igazából ez egy win-win szituáció. Mert vagy az egyik fél nyer belőle – aki lehet egy személy, egy állat vagy maga a természet – vagy mind a kettő, de vesztese nem lesz a történetnek.

Ha kedvet kaptál Te is az önkénteskedéshez, ezt könnyen megteheted az onkentes.gov.hu oldalon keresztül. Itt az érdeklődési körödnek és lakhelyednek megfelelően tudsz válogatni az önkénte lehetőségek közül. Gyere, és légy részese te is az önkéntességnek!