A kutatók szerint rossz tanácsokat kaptunk arról, hogy legyünk sikeresek

17/07/17 hétfő
ujnemzedek.hu
Minden szülő szeretné, ha sikeres lenne a gyereke, ezért mindenféle tanáccsal látja el szeme fényét. Azt gondolják, ezeket a mantrákat hasznosítva a gyerkőc felvértezi magát és könnyebben célt ért majd. Ugye mindenkinek megvan az a gondolat, hogy tegyél meg mindent a jövődért, hajts keményen és elnyered a jutalmad? Na ez hibás, mondjuk mi a jobb megoldás!

Számos könyvet írtak már arról, hogyan legyünk felnőttként sikeresek, miként érvényesüljünk a hétköznapokban, hogy küzdjünk a céljainkért, a használat során viszont sokan épp az ellenkezőjét érték el, és még ideje korán kiégtek. 

Emma Seppala most arra világít rá, hogy bizony a sikerre való nevelés már gyerekkorunkban elkezdődik. Ki ne emlékezne a szülői tanácsokra ezzel kapcsolatban? Ne add fel, küzdj a végsőkig! Elsőnek kell lenned, a második hely nem elég jó! Élete során sok hasonlót hall az ember, és bizony mérhetetlenül pocsékul érezzük magunkat, ha mégsem érünk el a dobogó tetejére, vagy ha kudarcot vallunk egy feladat során. 

Emma pedig épp ezt vizsgálta kutatása során.

Úgy véli, a szülők sokszor rossz módon akarják motiválni a gyerekeiket, még akkor is, ha tele vannak jó szándékkal.

A következőkben néhány példát hozunk fel Emma Seppalatól, aki szerint ez az öt-hat mondat már rávezet minket a helyes kommunikációra, ami valóban megért és motivál, nem keltünk vele negatív érzéseket.   

Amit mondanak nekünk: Fókuszálj a jövődre! Tartsd szemed előtt a céljaidat!

Amit inkább mondani kellene: Tanulj meg lazítani!

Piszok nehéz folyamatosan fókuszálni, ráadásul a kutatások is azt  mutatják, hogy az ébren töltött időnk felét ábrándozással vagy más dolgokon való kattogással töltjük. Amikor elkalandozunk gyakran elmélkedünk a múlton, a jövőn, az elszúrt dolgokon és azokon, amiket nem sikerült elérnünk vagy el akarunk érni. Legtöbbször ilyenkor elönt minket a stressz, a félelem, a megbánás, a harag - vagyis magukkal ragadnak a negatív érzelmek. 

Ha folyamatosan a jövőbeli dolgokra koncentrálunk, például be kell kerülni a legjobb iskolákba, vagy minél előbb munkát kell szereznünk, akkor őrült nagy mennyiségű szorongás és félelem nyomja majd a vállunk. Ez az állapot lehet, hogy motiválóként hat ránk az elején, de hosszútávon a krónikus stressz károsíthatja az egészségünket, ronthatja a szellemi képességeinket: a memóriánkat, a figyelmünket és ezzel együtt a teljesítményünket is. 

A gyerekek kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak lesznek, ha megtanulják, hogyan kell lazítani és csak a pillanatnyi feladatokra koncentrálni. Hogy miért? Mert ha boldogok vagyunk, könnyebben szánjuk el magunkat a tanulásra, munkára és könnyebben is rögzítjük az új információkat. Ha jó a kedvünk és kipihentek vagyunk, az meglátszik a teljesítményünkön is: hamarabb oldjuk meg a problémákat, kreatívak vagyunk és hatékonyak. Ha jó a kedvünk a stressz sem foghat ki rajtunk, a bajos dolgokon is egyszerűen átlendülünk. 

A szakértők szerint jó, ha egy gyerek megtanulja, hogy fókuszáljon a céljai elérésére, de ami ettől fontosabb, hogy azt is megtanulja, hogy kapcsolódjon ki. Ahelyett, hogy folyton ösztönzik őket a szülők, olykor érdemes kikapcsolni kicsit, levezetni egy nehéz napot beszélgetéssel vagy közös játékkal. Ez nem csak mentálisan felszabadító, de fizikailag is, hiszen a stressz és a feszültség egész lényünket átjárja. 

Amit mondanak nekünk: Jaj, ne nyafogj már, mindenki ideges. Ez totál elkerülhetetlen, lépj túl rajta. 

Amit inkább mondani kellene: Próbálj meg lazítani! 

Ha már fentebb említettük a stresszt és a pihenés fontosságát, most bővebben kifejtjük a dolgot. Manapság a szorongás és a megfelelési kényszer már igen hamar, gyerekkorban kialakul. Kerülj be a legjobb suliba, légy a legjobb tanuló, nyerj versenyeket és persze sportolj, fess, zenélj is valamit magas szinten - lássuk be, rengeteg elvárásnak vannak kitéve a srácok. Miközben élik a kis életüket, rájönnek, miben tehetségesek, miben nem és számtalan feszült helyzet, kudarc éri őket. A felnőttek ilyenkor képesek tévesen kommunikálni, hogy az élet már csak ilyen: tele van kudarcokkal és stresszel.

Számtalan gyerek látja otthon, hogy a szülei ontják magukba a kávét, a nyugtatókat, sőt még éjszaka is csak a laptop előtt ülve látják őket. Nyilván, nem ez a legjobb példa a gyerek számára. A legjobb ha a szülő otthon próbál olyan feladatokat végezni, ami nem csak neki, de a gyereknek is segít legyőzni a felmerülő feszültségeket. Legyen az légzőgyakorlat, jóga vagy közös bicajozás, fontos, hogy ne azt a képet mutassa a szülő, hogy a stressz normális és elfogadható dolog hanem, hogy leküzdhető és elkerülhető. 

 angry upset kid GIF

Amit mondanak nekünk: Dolgozz keményen! 

Amit inkább mondani kellene: Szerezz új élményeket, de néha jó csak úgy semmit tenni. 

A nyugati társadalom inkább a folyamatos mozgást preferálja, mintsem a nyugalmat - ez vezet odáig, hogy egy gyerek napja reggeltől-estig meg van tervezve, suli után több tevékenység is vár rájuk, amit olykor már inkább tehernek éreznek, mintsem kikapcsolódásnak. A sok izgalom, stressz, új ismeret kimeríti őket, így nem is igazán tudják átélni a foci vagy rajzszakkör adta élményeket. Nem kell minden napra délutáni óra, hiszen egy suliba járó gyereknek kellenek olyan napok is, amikor azzal foglalkozik, amivel szeretne, ettől lesz kreatív és innovatív. Ráadásul így tanulnak meg pihenni. 

 black and white fun kids sleep reality GIF

Amit mondanak nekünk: Mutasd meg az erősséged!

Amit inkább mondani kellene: Sokszor hibázunk az életben, de ebből mindig tanulhatsz. 

Sok szülő megbélyegzi gyerekét már kiskorában: "neki a matek az erőssége, biztos matektanár lesz", "szépen fest, tuti művész lesz belőle", "fekszik neki az informatikat, programozó lesz belőle". Ezek a mondatok beleégnek a gyerek fejébe, aztán elkezdi maga is ezt gondolni, kevésbé lesz nyitott új dolgok felé. 

Amikor egy gyerek sportol és remek eredményeket ér el, nem akar majd ebből a komfortzónából kimozdulni, hogy más valamit is kipróbáljon vagy tanuljon. Félnek, hogy elbuknak másban, így ha belekerülnek egy új helyzetbe, leblokkolnak, a kudarc pedig negatív érzéseket vált ki belőlük.

Ha nem sikerül az új feladatban jól teljesíteni, azt gondolják magukról, hogy nem elég jók. Pedig az új foglalkozások célja nem az, hogy sok bukást éljünk át, hanem ellenkezőleg: minél több dolgot kell kipróbálnunk, hogy megtudjuk, mik az erősségeink és a gyengeségeink. Szóval ahelyett, hogy kategorizálnánk a gyerekeket,  biztosítsunk nekik lehetőséget, hogy érdeklődésüknek megfelelően próbálgassák szárnyaikat és ne erőltessünk rájuk semmit. 

 thumbs brent rambojust GIF

Forrás: Giphy, qz.com